Nigel Bevelstoke & Miranda Cheever
"'1810. március 2.
Ma szerelmes lettem."
És Miranda nem is tudta kiheverni 10 éves kora óta ezt az érzést, amikor az akkor még 19 éves Nigel Bevelstoke-kal (nevezzük inkább Turnernek, mert ő se a Nigel nevet használja) megismerkedett. A lány már akkor is bájosan koraéretten viselkedett, annak ellenére is, hogy a kor szépségideáljának nem felelt meg. Ám amíg a Bevelstoke ikrek születésnapi partijáról visszakísérte, Turner megnyugtatja, hogy majd belenő a testébe egyszer. Az ő tanácsára kezd el Miranda naplót írni, amivel soha nem is hagy fel.
Turner jóslata beválik, Miranda pedig valóban szép lány lesz 19 éves korára -még ha továbbra se felel meg a kor ideáljának-, azonban Turner túl lesz egy igen ocsmány házasságon -csalárd felesége hirtelen, ámde cseppet sem sajnálatos halálával-, ami miatt megtört, komor, ellenszenves úriemberré válik. Hősnőnk szentül hiszi, hogy van még remény... vagy mégse?
Nagyon örültem, hogy Julia Quinn egy újabb trilógiájának kezdhetek neki (ami szintén a Bridgerton család korában játszódik), úgyhogy nagyon vártam már, hogy olvashassam. Őszintén megmondom, hogy nem kedveltem eleinte Mirandát. Nem szeretem ezt a fajta elvakult, naiv szerelmet, ami miatt a lány talán túl sok mindent nézel el a férfinak. Mert bizony Turner jó párszor viselkedik csúnyán vele. Persze a hősünk kemény páncéljától, csökönyös és makacs feje ellenére nagyon is vonzó.
Ettől függetlenül nagyon tetszett a könyv, Mirandát pedig akkor kedveltem meg, amikor egy könyves boltban kiverte a patáliát, amiért nem hogy nem vehetett meg egy könyvet, de még ki is akarták zavarni onnan (merthogy ebben az időben voltak boltok kifejezetten férfiak és kifejezetten nők számára külön-külön). Csakhogy hősnőnk nagyon is szeret olvasni és nem csak nőknek szánt lagymatagokat, hanem komoly műveket is. Még Turner is alig bírta visszafogni az általában csendes és visszahúzódó lányt.
SPOILER
Elárulom, hogy a történet végén bizony sírtam. Ó, nem, ne gondoljátok, hogy szomorú vége lesz. Persze sok kínlódáson kell a párnak keresztül mennie -főképp kedves idióta főhősünk miatt-, hiszen amint lefekteti a lányt, elhagyja Londont több hétre, amíg Mirandának szembe kell néznie a ténnyel, hogy terhes lett. Főhősnőnk persze rögtön kezelni is kezdi a problémát, hazatér apjához -aki annyira el van foglalva a munkájával, hogy szinte nem is az apja-, majd elutazik Skóciába a nagyszüleihez, akik segítik ezalatt az idő alatt. Később Turner utánaered, kiderül, hogy elvetélt a lány, de ennek ellenére is feleségül veszi (mert ő nem, de mi tudjuk, hogy szereti). Ám ez a fafej képtelen kimondani Mirandának, hogy szereti őt egészen addig a pillanatig amíg -mivel hamar újra terhes lett- a szülés után élet-halál küszöbén lebeg. És ez volt az a pont, amikor én sírtam, hőseink végre megkapták a boldog happy endet, és sajgó szívvel, de befejeztem a könyvet.
Ajánlom minden Julia Quinn rajongónak és reménytelenül romantikusoknak. Fordulatok bőven akadnak, jó párszor utálhatjuk Turnert és szurkolhatunk Mirandának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése