Stephen King: Állattemető

Dr. Louis Creed megkapott egy kecsegtető állást Maine-i Egyetem rendelőjének vezetőjeként, ezért feleségével, Rachellel és két gyermekükkel, Ellievel és Gage-dzsel eljönnek Chicagóból, hogy New Englandbe költözzenek. Megismerkednek a szembe szomszédaikkal, Juddal és a feleségével, az öreg pedig figyelmezteti őket a közelükben lévő országút halálos veszélyével, ahol különböző kamionok és tartálykocsik dübörögnek végig sok kisállat halálát okozva már.
Nem véletlenül van a közelben egy igencsak borongós és nyomasztó hangulatú állattemető, melyet a helyi gyerekek használnak és gondoznak, hogy eltemethessék és elbúcsúzhassanak kedvenceiktől.
Ám nem ez a legbizarrabb dolog, amivel főhősünk találkozik, hamarosan egy haldokló (vagy inkább már halott?) egyetemista fiút hoznak be rendelőjébe, aki óva inti az állattemetőn túl lévő hely veszélyeire...
És hamarosan a dominó effektus el is kezdődik, amikor Ellie imádott kandúrját, Church-öt elütik az országúton....


Ez az első könyv, amit olvastam Stephen Kingtől, amikor rájöttem, hogy vészesen fogynak azok a romantikus lagymatag sorozatok, amiket olvasni szoktam és már egyre nehezebb volt újabb köteteket illetve sorozatokat kifognom. Úgy döntöttem kicsit bővítem a kört, amiből választhatok új olvasnivalót és más témákat keresgélve arra jutottam, hogy Stephen King könyvei tökéletesek lesznek. Tudom, kicsit meredek váltás a romantikus lagymatagok után, de tudni kell, hogy imádom a Stephen King filmeket, éppen ezért nem ismeretlen számomra a borzongás amit okoznak a történetei. Első áldozatom az Állattemető volt, részben mert egyik barátnőm ajánlotta, részben mert ezt a filmjét éppen frissen láttam is (Mindig féltem valamiért ettől a filmtől, remek, hogy 25 év után végre összeszedtem a bátorságomat a megnézéséhez).
Ami számomra furcsa volt, hogy igazából nagyon hosszú ideig nem történik semmi se. Semmi rémség, semmi ijesztő, borzongatós dolog. Ha jól emlékszem körülbelül a könyv felénél történik meg Church elgázolása is, ami után is igazából semmi rémisztő esemény nem történik. Észre se veszed, hogy milyen szépen lassan építi fel a cselekményt, elszólásokból, kisebb baljós előérzetekkel, furcsa de jelentéktelennek tűnő hangokkal, stb. Amikor olvastam nem is értettem miért kell ennyit írni semmiségekről, mindennapi problémákról, de utólag átlátva nagyon is szükséges volt. Nem értettem barátnőm mire célzott, amikor azt mondta, hogy King nem igazán horrortörténeteket ír, de a regény elolvasása után már tudtam. Mert a történet lényege nem az ijesztgetés volt, nem is a vérontás és a sok halál. Hanem az, hogy lassacskán megismered a karaktereket teljes valójukban. Megkedveled őket minden pozitív és negatív tulajdonságukkal együtt és amikor elköveti azt a borzalmas hibát amitől fogva minden borulni kezd, akkor már meg is érted, hogy miért teszi végül. Nyomasztó hangulatával, a karakterek megismerésével és elvesztésével inkább lelkileg hat az olvasókra, hogy a végén a könyv becsukásánál maga elé meredjen, elgondolkozzon, és csak annyit mondjon: "Fuhh, basszus.."

SPOILER
Sokáig azt hittem, hogy a filmet látva nem fog sok meglepetés érni a könyvvel kapcsolatban, elvégre pontosan tudtam, hogy ki fog meghalni, hogy fog meghalni. Úgy voltam vele, hogy biztosan nem változtattak sokat a film koncepcióján a regény után. Persze, mint tudjuk a film és a könyv médiuma teljesen más és összehasonlíthatatlan, mert más idővel, előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek, ettől függetlenül... Nem törték volna a nyakukat, ha egy bizonyos dolgot megtartanak a filmes variációban. Persze, azok akik a filmben meghaltak, ugyanúgy meghaltak a könyvben is. Azonban pont a történések LÉNYEGÉT változtatták meg, ami sokkal ütősebb lett volna, ha úgyis tartják a filmben. A filmes változatban ugye nem sokat magyarázkodnak arról, hogy miért is térnek vissza az állattemetőn túli temetőben eltemetettek? Miért térnek vissza ÚGY, ahogy visszatérnek? Miért érzik feltétlenül szükségét, hogy megöljenek mindenkit? A filmben mindez csak úgy jön le, mint agyatlan zombik visszatérése és oktalan emberkaszabolása. Nahmármost (annyira értelmes szó összetétel ez, elnézést), a könyvben van egy bizonyos lény, akit a filmből teljesen kihagytak.
A vendigó.
Ugye, hogy róla egy szó se esik a filmben? Pedig ő mozgat minden szálat a színfalak mögött. Az Ő ereje intézi el, hogy Church-öt elüssék, az Ő ereje veszi rá Judd-ot, hogy beszéljen a temetőről, az Ő ereje támasztja fel Church-öt, az Ő ereje irányítja a kamionsofőrt aki elüti Gage-dzset, és -ez a legfontosabb- Ő tér vissza az emberekben is. Hogy pontosan miért is csinálja ezt, nem tudni, talán az a legjobb magyarázat, hogy egyszerűen gonosz. A történetben annyit beszélnek róla, hogy amikor nehéz telek voltak és az indiánok egymást ették meg, úgy tartották "a vendigó ment át a vidéken".
Mellesleg számomra a leghátborzongatóbb rész az volt, amikor csak egy félmondatban annyi volt elejtve, hogy "Rachelbe mintha valami beleevett volna". Fel se tűnt hirtelen, csak aztán, amikor olvastam, hogy Gage szemei sárgán villannak, eszembe jutott, hogy a vendigó emberevő volt... nahh akkor kirázott a hideg.

Összességében még a történet lassú lefolyása ellenére is egy nagyon jó regény. Persze azt hiszem ez nem meglepő, hiszen Stephen Kingről beszélünk. Kissé nyomasztó érzést hagy maga után, ezért utána mindenképpen valami könnyedebb témában olvassunk vagy nézzünk valamit. A magam részéről úgy gondolom jól döntöttem és egészen biztosan többet is fogok olvasni tőle a jövőben. (A következő áldozat tőle a Tóparti kísértetek lesz, hamarosan sorra is kerül majd).